Nem válság, hanem változás.

Mit értek az alatt, hogy amit most átélünk az nem válság, hanem változás.
Azt, hogy a számítógép, számítástechnika fejlődésével elérkeztünk egy olyan kórba amikor is, ki sem kell mozdulni  ahhoz egy helyiségből, hogy információt gyűjtsünk. Otthon, az irodában, vagy bárhol, egy arra  alkalmas készülékkel csatlakozhatunk az internethez. Ami lehetővé teszi a tájékozódást,  a képzést, önképzést, de a munkatársakkal kapcsolattartást is. Akár vezetői értekezlet is tartható, a világ bármely  pontját elérve, meghatározott munkatársak bevonásával.

Az internet létrejötte, autómattákat, robotokat állított munkába. Ezek az eszközök, pár ember irányítása alatt, éjjel, nappal működnek, termelnek. A beállításuknak megfelelően, precízen, bizony sok esetben kiváltva ezzel az emberi munka erőt, ahol csak lehet.
Mert mi is volt az ipari forradalom idején, meg még jóval előbb, a céhek időszakában?
Megtanultál egy szakmát, amit életed végéig gyakorolhattál. Abban dolgozhattál, amíg bírtál és kész.
És mi van ma? Megtanulsz egy szakmát, és ha az a szakma piacképes is, akkor is pár évente megujjul, változik, és neked meg kell tanulnod az új dolgokat.

Mert amennyiben nem teszed elavulttá válik a tudásod, és elküldhetnek a munkahelyedről. Jó ha tudod, azok a cégvezetők, tulajdonosok, akik sikeresek, nem  csak létezik, vegetál a cégük, folyamatosan képezik magukat. Még akkor is, ha már felépítettek egy akkora cégbirodalmat maguknak, hogy már csak a vezetéssel, irányítással kell törődniük. SŐT Ők képzik csak igazán magukat. Akkor hogyan is gondolhatod azt, hogy neked nem kell képezned magad. Nem kell tanulnod. Főleg akkor, ha még a szakmád sem piacképes, vagy nincs is.