Hirlevél

2016. május 1., vasárnap

Az ős tudás! Weöres Sándor.

Az alábbi sorokat olvasva komoly biztatást érzek arra, hogy megtalálva az életfeladatom, küldetésem, minél jobban elmélyítsem magamban a tudást. Szivaccsá alakítva a tudásszomjam, minél többet tanuljak, és adjam át nektek segítségképpen.

 Weöres Sándor írta az Ős tudás című versében:
“Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak, tevékennyé ébresztése. Az emberalkatban rejlő ős tudás, lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik szétmálló.”

Talán az egyik legüdvözítőbb hozadéka az atombomba feltalálásának, hogy a robbanás eléréséhez nem összegyűjtenünk kell az energiát, összelapátolva mindenhonnan, hanem meg kell találnunk a módját annak, hogyan tudjuk FELSZABADÍTANI a már egyébként is MEGLÉVŐ energiát.

Mi emberek ugyanígy vagyunk: a bennünk lévő MAG meghasítása az egyetlen elvégzendő feladatunk, nem elmével kitalálva kell kigondolkodnunk mit is kellene megtanulnunk az életünk kiteljesítéséhez – figyelgetve a különböző trendeket – hanem az egyetlen, amire törekednünk kell, hogy tevékennyé ébresszük, a már most is bennünk szunnyadó ős tudást. 
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy akkor nem kell többé tanulnunk. Sőt… Az igazi tanulás csak ezután kezdődik. Azonban, ha az ős tudás munkálkodik rajtunk keresztül, pillanatok alatt tudunk magunkba szívni mindent, ami ön-azonos velünk, és a kiteljesedésünkhöz elengedhetetlen. 
Míg ha a törekvéseink nem az ős tudásból fakadnak, érjünk el bármilyen eredményt is az élet bármilyen területén, a kiteljesedést jelentő boldogság helyén csak egy hatalmas űr fog tátongani bennünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése